Tökös sztori, avagy igazam van! Haragszom mindhalálig! 

 De sok baj van az egónkkal! Ez a kis mondatocska Jónás könyvéből nagyon, de nagyon tetszik nekem. Egyszerűen rám emlékeztet. Teljesen magaménak érzem, már ami az időnként előtörő paprikás hangulatomat illeti.

Ez egy nagyon jó kis történet, nézzük meg hol és hogyan hangzott el Jónás szájából ez a kijelentés!

Jónást Isten Ninivébe küldi egy súlyos üzenettel: Ha nem térnek meg, 40 nap múlva elpusztítja a városukat. Ők megtértek, megbánták a bűneiket, és Isten ezt elfogadta tőlük. Nem így Jónás.

Ő valami mást akart, ezért megharagudott, és duzzogott. Minek tett meg ő ilyen nagy utat, mikor aztán Isten irgalmazott a városnak.

Jónás könyve 4,5-11 Azután kiment Jónás a városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a várossal.

Az Úristen pedig úgy intézte, hogy egy (tök) bokor nőjön Jónás fölé, árnyékot tartva a feje fölött, és megvédje a rosszulléttől. Jónás nagyon örült a bokornak.

Isten azonban úgy intézte, hogy másnap hajnalhasadáskor egy féreg megszúrja a bokrot, és az elszáradjon.

Amikor kisütött a nap, Isten úgy intézte, hogy tikkasztó keleti szél támadjon. Jónás napszúrást kapott, ájuldozott, a halált kívánta magának, és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem! 

Akkor Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig!

Az ÚR ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult.

Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!

 Persze nem az bosszant, ami Jónást, dehát mégis...  Méltán haragszom?