2011. február 20., vasárnap

Az Atya szíve

Azon gondolkodtam, milyen is Isten szíve, hogy áll hozzánk, mit gondol rólunk?
Jónást valamiért bosszantotta az, hogy Isten kegyelmet gyakorolt Ninive felett. 
 Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb- és bal kezük között, és barom is sok van?! 


Nem panaszkodhatunk  az Atyára, akinek ilyen szíve van. Nem válogatta ki az értelmesebbjét Ninivéből, és még az állatokra is volt gondja.  Szánta őket, esélyt adott nekik.
Az újszövetségben élünk, mikor a kegyelem olyannyira jelen van, hogy Jézus  drága árat fizetett ki érte. Mégis néha úgy tekintünk a körülöttünk élőkre, ahogyan Jónás annak idején. Várjuk a megbüntetésüket.
Pedig mekkorát emel egy ember - netalán egy állat - értékén az a tény, hogy Jézus a vérét adta érte...
Róm 5:8  Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
Előre fizetett, nem várta meg, míg megigazulok. Hol lennék, ha nem így történt volna?


Ez is érdekelhet: Igazam van, haragszom mindhalálig!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése