De azt hallottam valakitől, hogy panaszkodni csak nyelveken szabad. Ez aztán el is gondolkodtatott.
Azt látom, hogy emberileg abszolút érzelem-vezéreltek vagyunk, miközben Isten teljesen más dolgokat mond nekünk.
- Felbosszant valaki? - Már jönnek is a különböző válogatatlan kifejezések az ajkainkra, az illetőt negatív módon jellemzendő.
- Megbántanak?
- Beszólnak?
- Lábunkra lépnek?
- Megvonnak, vagy megtagadnak tőlünk valamit?
- Hát nem látják...? - Méltatlankodunk.
Nem így Isten. Ő mindent jól tud.
Róma 8:26-27 Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
Még maga az Isten Fia is úgy imádkozott, hogy ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te.Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
Mondtátok már valaha Istennek valakiről: UTÁLOM!!!
Én már mondtam.
Hiszen Ő maga is mindig biztat: Öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr színe előtt!
Na nem tudom láttatok-e már igazán mocskos vizet? Az enyém olyan szokott lenni néha.
Tényleg igaz lehet, hogy panaszkodni csak nyelveken szabad.
Lássuk be, tényleg nagy különbség van az Ő gondolatai, és a mi gondolataink között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése