Moss tisztára engem, Uram,
intelligens mosóporoddal,
és fertelmes zegzugaimból
súrold ki a vétkeket!
Csaló vagyok, hiú és szeretetlen,
apró-cseprő bűnök széllökéseit
fogom vitorlámba, hajóm
té s tova szédeleg, akár
rovarirtóval lefújt bogár.
Kásás szittyóban toporgok
a te szép, fényes ösvényed helyett,
és Uram, még pici dobócsillag,
surrogó zigóta voltam,
már megárnyékozott a bűn
engemet. Mert igazából
a bűn nem más, mint
nem-veled-lét, mint
nem-időzni azzal, aki
szeret, szikkasztani téged
szeretetlenségemmel,
megvonni tőled jelenlétemet,
miközben te sosem vonod meg
tőlem magadat, ott állsz
minden zsákutcám végén,
de nem gáncsolsz ki,
nem papolsz nekem,
és nem is nézel rám
bánatos boci-szemekkel,
mint egy szemrehányó anya,
hogy hát hogy tehetem én
ezt veled, hát van nekem
szívem, hát véredet adtad,
hát vigyáztál rám minden
utamon, hát taníttattál,
ruháztál, mint a divat-
szalonok liliomait, s lám,
én, anyaszomorító,
atyaszomorító,
én mégis és mégse,
bezzeg de tudnál
ujjal mutogatni, hogy
Szent Ferenc így, Szent
Erzsébet amúgy, a te rendes
gyerekeid, fehér báránykáid.
Rájöttem, Uram, hogy ezt a
szemrehányó nénibácsit
én gyúrtam össze magamnak
szomszédokból, dadusokból,
tanárnénikből, hordószónokokból,
nem sok közöd van hozzá,
afféle aranyborjú ez is,
össze kell törnöm, hogy
mögötte megpillantsalak.
Mert valójában, Uram,
te vagy az egyetlen
szurkolóm, már üres a
stadion, mindenki azt
elemzi, a formaidőzítéssel
volt-e baj vagy csak
ennyi volt bennem, semmi
több, tehetségesnek látszottam
pedig eleinte, de mindegy,
a fontos versenyt elbuktam,
majd jön helyemre más.
Te viszont, Uram,
bőszen lobogtatod üdvösséged
örömét, fújod a tülköket,
püföld a dobot, mert
bízol bennem akkor is,
mikor már nem sok
bíznivalóm maradt
magamban. Mini-
szivárványt biggyesztesz
az égre, azzal üzensz,
hullámkarton táblát
tartasz magasba, rajta
filctollal ügyetlen felirat:
TE VAGY AZ ÉN SZERETETT
FIAM, AKIBEN KEDVEM TELIK,
és alig várod, hogy kifordított,
véres szívem, ez a valószínűtlen
lepke végre megpihenjen
válladon, és kedves lesz
a te színed előtt
az én áldozatom.
Talán senki sem olvassa tovább...
Én itten analizélem magam. Nem korbáccsal, ne izguljon senki.
Van valami bennem, ami nem igazán hagy nyugodni engem.
Nem halt meg ez a test. És most nem olyan módon gondolkodom, mint az az alkotmánybíró, aki előre intézi a halálát, ez a hogyishívjákkal. Majd eszembe jut. ***
Úgy, ahogy Pál apostol beszélt erről anno, hogy nem lett megfeszítve a testem a kívánságaival együtt.
Most nem kell szexuális természetű dolgokra gondolni, ilyen pl, mikor valaki felé túl ellenszenves vagyok, vagy törtető, vagy szeretetlen. Vagy csak túltolok dolgokat. Vagy csak lusta vagyok, mint a föld.
Persze lehet ez szexes dolog is. (Nem arról az ajándékról beszélek, amire igazán Isten ajándékaként gondolok a házastársak közötti intimitásra, ami csudajó. (Halleluja!)) ...hanem bűnös kívánságokra, amik ha akarod, ha nem, felütik a fejüket. Ami nem tetszik Istennek. Itt azért külön szeretném választani a bigott vallásos meggyőződést a tiszta dolgoktól. Van ugyanis olyan hívő, aki egy kalap alá veszi az egész cuccot. Én nem.
Szóval Pál apostol írja:
Pál levele a galatákhoz 5:19-26
[19] Nyilvánvaló, hogy bűnös természetünkből ilyen dolgok származnak: paráznaság, erkölcstelenség, szexuális bűnök,[20] bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, veszekedés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, megosztottság,[21] irigykedés, részegeskedés, vad mulatozás és ezekhez hasonlók. Figyelmeztetlek benneteket, ahogy azt már korábban is tettem, hogy akik így élnek, nem öröklik Isten Királyságát![22] A Szent Szellem pedig ezeket teremti meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,[23] szelídség és önuralom. Nincs olyan törvény, amely ezeket elítélné.[24] Akik pedig Krisztus Jézushoz tartoznak, azok már megfeszítették bűnös természetüket, szenvedélyeikkel és vágyaikkal együtt.[25] Mivel a Szent Szellem által kaptunk új életet, ezért a Szent Szellem vezetését kell követnünk![26] Ne legyünk büszkék, ne ingereljük egymást, és ne irigykedjünk egymásra!
*Ja, közben eszembe jutott. Eutanázia. Na, ez is megér egy-két misét. De majd folyt köv...
