Ábrám és Ábrahám

Mi a különbség? Csak az kis "ah"?

Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.
1Mózes 17:5

אַבְרָהָם‬ ('aḇəráhám)
Ábrahám = ’sokaság atyja’
1) pátriárka, a zsidó nép ősatyja

Etimológia: tulajdonnév (nomen proprium) a H1 + az eredeti összetételéből. Az eredeti áv + rám kifejezésbe ugyanis beleékelődik a végződését elveszítő hámón ’sokaság’ szó (hám-), így nem leváltva, hanem tovább bővítve (ávrá+hám) annak eredeti jelentéstartalmát (vö. Αβρααμ).

Ejtsd: avráhám

(Óhéber)

אַבְרָם‬ ('aḇərám)
Ábrám = ’felmagasztalt atya’

1) Ábrahám eredeti neve

Miatyánk

Mindig is úgy gondoltam, hogy a Miatyánk pontról pontra való átgondolása révén rá tudunk jönni, ha valamit benéztünk. 

Mármint azóta gondolom így, mióta hiszek Isten létezésében és abban, hogy amit a Biblia ír, arra szüksége van a halandónak, hogy ne legyen halandó. 

Inkább így imádkozzatok: »Apánk, aki a Mennyben vagy, imádkozunk, hogy nevedet mindenki tisztelje. Királyi uralmad jöjjön el, és akaratod teljesüljön itt a Földön is, ahogy a Mennyben teljesül. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Bocsásd meg bűneinket, ahogyan mi is megbocsátottunk azoknak, akik valami rosszat tettek nekünk! Ne engedd, hogy próbára tegyenek bennünket, és szabadíts meg minket a gonosztól!«

Máté evangéliuma 6:9‭-‬13 EFO

A kenyér mizéria pedig nem azért van, mert éhes vagyok, hanem mert találtam egy jó receptet. Plusz pont ideértem egy tanulmányban a Máté 6-hoz.

Megfigyeltem amúgy, hogy szinte az egész rész arról szól, hogy valami módon embereknek akarni tetszeni GÁZ. Valahogy ilyenkor az értékrendünk felborul.

Városi legenda

Nem tudom, hogy honnan vettem, hogy próbáltak megmenteni plusz életeket.

Mármint Noé és Isten. Pedig már többször olvastam a történetet ezzel kapcsolatban.

De nem. A bárkára szóló meghívó csak Noé családjának szólt.

Érdekes, ahogy keverednek a filmek / könyvek / legendák a tényekkel.

Tehát a valóságban: 

Akkor ezt mondta az Úr : Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr , hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az Úr : Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.

1Mózes 6:3‭, ‬5‭-‬8 HUNB

Ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt.

1Mózes 6:13 HUNB

Akkor ezt mondta az Úr Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam.

1Mózes 7:1‭, ‬4 HUNB

József, a Bodyguard

 Isten Józsefre bízta Máriát és Jézust.

Többször szólt hozzá, először megnyugtatta, hogy ne küldje el Máriát, nem egy megesett nő, másodszor pedig Heródes vérengzése elől Egyiptomba küldi a családot. József hallása és szófogadása révén életeket mentett. 

Hallotta az angyalt. Megnyugtató.

Tökéletes...

Ma a gazdag ifjú történetét nézem meg kicsit.

Hetekkel ezelőtt megfogott, ahogy leírta azt az alázat(oskodást) az evangélium. 

Miért neveztem alázat(oskodás)nak?

A térdreesés és a megszólítás miatt. 

Már éppen indulni készült, amikor egy férfi odafutott hozzá. Leborult előtte, és megkérdezte: „Jó Mester! Mit kell tennem, hogy örök életet kaphassak?” Jézus így válaszolt: „Miért mondasz engem jónak? Egyedül csak Isten jó, senki más. Ismered a Törvény parancsait: Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” A férfi erre így válaszolt: „Mester, én mindezt megtartottam gyerekkorom óta.” Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta: „Még egy dolog van, amit meg kell tenned. Menj, add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesz a kincsed. Azután gyere, és kövess engem!” Erre a válaszra a férfi arca elkomorult, és szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.

Márk evangéliuma 10:17‭-‬22 EFO

Arra jutottam, hogy Jézus itt nem arra mutat rá, hogy nem üdvözülhet a gazdag, csupán azt hangsúlyozta, hogy ha önerőből akar, akkor lesz vele dolog.

Ugyanez másik két helyen:

Máté 19:16 És íme hozzá jövén egy ember, monda neki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?

Luk 18:18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

Csak érdekelt...

Vajon Mária, Lázár lánytestvére azonos-e azzal a Máriával, aki "bűnös asszony" volt?

Mindegyik evangélium leírja az alabástrom szelencés történetet.

Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor Jézus helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom edényben drága illatszert hozott magával, és azt Jézus fejére öntötte. Ezt látva a tanítványok bosszankodtak, és azt mondták: „Mire jó ez a pazarlás?! Ezt a drága illatszert jó áron el lehetett volna adni, a pénzt meg a szegények között szétosztani!” Jézus észrevette, miről beszélnek, és ezt kérdezte: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen nagyon jót tett velem! Szegények mindig lesznek köztetek , de én nem leszek mindig veletek. Amikor rám öntötte ezt az illatszert, azzal már a temetésre készítette elő a testemet. Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömhírt, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”

Máté evangéliuma 26:6‭-‬13 EFO

Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor Jézus helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom korsócskában, tiszta nárdusolajból készült nagyon értékes illatszert hozott magával. A korsócskát összetörve, az illatszert Jézus fejére öntötte. Néhányan felháborodtak ezen, és ezt mondták egymásnak: „Miért kellett így elpazarolni ezt a drága illatszert? El lehetett volna adni több, mint háromszáz ezüstpénzért, a pénzt pedig szétosztani a szegények között.” És megharagudtak az asszonyra. De Jézus ezt mondta nekik: „Hagyjátok őt, ne bántsátok, hiszen jót tett velem! Szegények mindig lesznek köztetek, rajtuk bármikor segíthettek. De én nem leszek mindig veletek. Ez az asszony megtette, amit csak tehetett. Amikor rám öntötte ezt az illatszert, előkészítette testemet a temetésre. Igazán mondom nektek: amikor majd az egész világon mindenhol hirdetni fogják az örömhírt, azt is elmondják, amit ez az asszony értem tett, és emlékezni fognak rá.”

Márk evangéliuma 14:3‭-‬9 EFO

Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz. Volt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában vacsorázik, ő is oda ment, és nagyon értékes illatszert hozott egy alabástrom korsócskában. Sírva megállt Jézus mögött. A könnyeivel öntözte, hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, végül ráöntötte a drága illatszert. A farizeus, aki meghívta Jézust, mindezt látta, de nem szólt, csak azt gondolta magában: „Ha ez az ember valóban próféta lenne, akkor tudná, hogy miféle nő az, aki hozzáér. Tudná, hogy ez az asszony bűnös!” Jézus ekkor megszólította a házigazdát: „Simon, szeretnék valamit mondani neked!” „Mondd csak, Mester!” — válaszolta Simon. Jézus így folytatta: „Volt egy hitelező, és annak két adósa. Az egyikük ötszáz ezüstpénzzel tartozott, a másik ötvennel. Mivel egyikük sem tudta visszafizetni, a hitelező nagylelkűen elengedte mindkettőjük adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt?” Simon így válaszolt: „Gondolom, az, akinek nagyobb adósságot engedett el.” Mire Jézus azt mondta: „Igazad van!” Majd az asszonyra mutatva így folytatta: „Látod ezt az asszonyt? Eljöttem a házadba, de nem kínáltál vizet, hogy a poros lábamat megmossam. Ő pedig a könnyeivel mosta, és a hajával törölte meg a lábam. Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig amióta csak megérkeztem, szüntelenül a lábamat csókolgatja. Te nem kented meg a fejemet olajjal. Ő pedig a lábamat kente meg illatos olajjal. Mondom neked, ennek az asszonynak sok bűnét megbocsátották. Ezt abból láthatod, hogy mennyire szeret! Akinek viszont kevés bűnét bocsátották meg, abban a szeretet is kevesebb.” Ezután az asszonyhoz fordult: „A bűneid meg vannak bocsátva!” Akik vele együtt vacsoráztak, ezt gondolták: „Ki lehet ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”

Lukács evangéliuma 7:36‭-‬49 EFO

Hat nappal a pászka ünnep előtt Jézus Betániában meglátogatta Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Vacsorát készítettek neki, amelyet Márta szolgált fel. Lázár is ott ült az asztalnál Jézussal együtt. Vacsora közben Mária nárdusolajból készült igen drága illatszert hozott elő. Az egészet ráöntötte Jézus lábára, majd a hajával törölte meg. Az illatszer illata az egész házat betöltötte. Akkor megszólalt az egyik tanítvány, Iskáriótes Júdás, aki el akarta árulni Jézust: „Ezt a drága illatszert inkább el kellett volna adni háromszáz ezüstért! A pénzt meg a szegényeknek adhattuk volna!” De ezt nem azért mondta, mintha a szegények érdekelték volna, hanem mert tolvaj volt. Ugyanis Júdás kezelte a csoport közös pénzét, és gyakran lopkodott belőle. Jézus így válaszolt: „Hagyd békén Máriát! Hiszen ezt az illatszert a temetésemre tartogatta! Szegények mindig lesznek a közeletekben, de én nem leszek mindig veletek.”

János evangéliuma 12:1‭-‬8 EFO

Mécs László: Májusi legenda

Zöld vetések ringó tengerében
gyalogösvény ment, oly keskeny éppen,

mintha Mózes vágta volna széjjel
világhírű varázsvesszejével.

Léha tücskök dáridója zengett,
s csiklandozta a mosolygó csendet.

Bár szívemben régi tüske égett,
megáldottam a nagy mindenséget.

Az utacskán lábom hetykén ment át,
orrom mesét szimatolt, legendát.

S íme jött is szembe az ösvényen
egy szakállas koldus lassan, vénen.

Úgy mutatta félkarját, a csonkát,
pőrén, mint pénz-kölykező vagyonkát.

Másik karja felém nyúlva pénzt kért.
Belenyúltam a zsebembe pénzért.

Számolgattam, aprópénzt kerestem
bosszankodva és fukarka-resten.

S míg pirulva pénzt böngészve álltam,
hirtelen lúdbőrös lett a hátam,

különleges túlvilági csend lett,
harangvirág hallhatóan csengett,

s bár lehunytam mindkét szempillámat:
mintha Jézus nézett volna rám ott,

borzongások leptek el, mint hangyák,
s meghallottam Jézus titkos hangját:

“Mit számolgatsz olyan kínos-bölcsen?
Mikor kértél, hogy szíved megtöltsem

boldogsággal, s balzsam kellett, kegyszer:
anyád csókját számoltam csak egyszer?

Megszámoltam álmaid vetését,
gyermekek, fák, fecskék nevetését,

holdas esték néma titkú báját,
lepkék, rétek tarka karneválját?

Megszámoltam a sok szívet, ember,
mely feléd nyílt mint tulipán-tenger?

Számoltam az égből rádszalasztott
napsugarat, jóságot, malasztot?

Megszámoltam csöppenként a vérem,
mely kifolyt, hogy élhess hófehéren,

s boldogsággal szívedet megtöltse?
- Te meg számolsz mint garaskák bölcse!”

... E szavakra pillám fölnyitottam,
de nem láttam csak a koldust ottan.

Pénzt várt. Én meg zavaromban nyomban
pénztárcámat a markába nyomtam.

Ó rémnézett félve, megindultan,
s azt gondolva, hogy megbolondultam:

futni kezdett. Nagy jókedvem támadt,
zöld kalászok csókolták ruhámat,

tust vonózott a föld minden tücske,
s a szívemből önmagától
kihullott egy régi rozsdás tüske.