De én mégis

Isten a tudója, milyen pillanatok alatt éri el az ingerküszöböm a tűrésem végét. mégis az cseng a fülembe, amit Jézus mondott:

“Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedetÉn pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az őnapját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

Szép gondolatok. Egyedül nem is sikerülne, de Jézus azt is mondta:

Ezen a világon nyomorúságotok lesz, de ne féljetek. Én legyőztem ezt a a világot. 

Erről beszélt Joó Sándor régen, de ma is gyakorlati módon.
Azt mondja, hogy rabszolga vagyok, ha a másik diktálja a válaszreakciómat.

Két új kép

Két prédikáció ajánlása

A hétvégén két értékes igehirdetést hallottam.
Az egyik az örök kedvenc: Zsozsó.
"Tudjátok meg, hogy kedveltjévé választott az Úr...!" (4. Zsoltár)
Meg én is!
❤👌☺
Beszélt a haragról:
A harag egy intenzív érzelmi reakció, amit a:

• megsértett,
• megrövidített,
• reménységétől megfosztott,
• szokásaiban megzavart,
• önérzetében megbántott,
• csalódott,
• sértett

ember érez.

...

A másik a Bárkában vendégeskedő Sam Rowland Kanadából.
Utóbbi eszembe juttatta azt a történetet, mikor a kislányom majdnem meghalt a szemem előtt és én újra végiggondolhattam, hogy mindenem Isten kezében van.
Beszélt arról, hogy missziót teljesítünk és sokan nem tudnak még Istenről, a Krisztustól kapott lehetőségeikről.
Mindkét igehirdetés meghallgatható a linkre kattintva.
Dicsőség az Úrnak!

Max Lucado: Ahogy szeretni érdemes

Szent Lélek által

Érdekes a kifejezés, amúgy Károli módra.
Azért jutott eszembe, mert fáradtan és üresen meredtem ébredés után magam elé, aztán zsibbadtan imádkoztam "Szent Lélek által" és láss csodát, lett életkedvem.
Érdemes "Rajta keresztül" imádkozni.

Kérd tőlem...

Egy spirituális katyvaszt  írást olvasva ez az Ige jutott eszembe, amit a képre véstem, és a 2. Zsoltár 8. verse.
Meg az utolsó.

A 2. Zsoltár:

Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen: Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket. Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!
Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!

Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vígadjatok! 

Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

Tanulni, tanulni, tanulni

Jézus mondta.
Ezt kiterjeszthetjük a kapcsolatainkra is.

Könyvajánló - idézet:

Úgy érzed, hogy kevés benned a szeretet, és kimerültek megbocsátási "tartalékaid"? Emberileg ez sokszor érthető! Nem mindig könnyű szeretni az embereket, néha még a számunkra oly kedveseket sem, akikkel önként együtt élünk és dolgozunk nap mint nap. Hogyan szeressünk, amikor nehéz szeretni? Próbálkozhatunk fogunkat összeszorítva, egyre jobban nekifeszülve: szeretni fogunk, még ha belehalunk is! És ezzel a módszerrel talán kicsit bele is halunk... Lehetséges, hogy ennek az az oka, hogy a mások szeretetéből kihagyunk egy lépést? Lehetséges, hogy az első lépést esetleg rossz irányba tesszük, mert először nem is a másik fél, hanem a szerető Isten felé kellene fordulnunk? Hiszen hogy adhatnánk mi magunkból olyat, amivel nem is rendelkezünk? (Max Lucado a Korinthusi levélben található híres "szeretethimnusz" alapján a kapcsolatépítés ezen elfelejtett első lépéséről beszél: arról, hogy a mások szeretetének titka az, hogy mi magunk Isten szeretetében élünk.  Max Lucado: Ahogy szeretni érdemes)
...
Mióta tanulni kezdtem, egyre több hiányosságot fedezek fel magamban. Nem önostorozás képpen mondom ezt, hanem mint fejlődési távlat, lehetőség. Mondják is az okos emberek, hogy minél többet tudnak, annál szerényebbek lesznek, mert rájönnek, hogy mekkora tudással NEM rendelkeznek.

Ma pl. a bizalmon gondolkoztam el.
Rosenthal és Jacobson kísérletét, egy iskolában végezték el. Néhány gyerekről a tanáraik között elhintették, hogy a felmérések alapján tehetségesebb az átlagnál.

Ezek a gyerekek egy év múlva 20 %-kal többet teljesítettek társaiknál.

Döbbenet.

Idézek egy oldalról:

Kísérlet: Két amerikai kutató, R. Rosenthal és L. Jacobson 1968-ban azzal a látszólagos céllal kerestek fel egy átlagos amerikai középiskolát, hogy egy új intelligenciatesztet vizsgáljanak be.

A tesztek segítségével közepes képességű gyerekeket kerestek, majd lehetővé tették, hogy a gyerekek tanárai „véletlenül” kihallgathassák őket, amint arról beszélgettek, hogy a vizsgált gyerekek rendkívül tehetségesek, és valószínű, hogy ez tanulmányaikban is hamarosan megmutatkozik.

Egy év múlva visszatértek az iskolába, és azt tapasztalták, hogy a kiválasztott gyerekek minden osztályban a legjobbak közé tartoztak.

A kísérletben megfigyelt jelenség azzal magyarázható, hogy érzékenyek vagyunk környezetünk rólunk alkotott ítéleteire, és az ezeket közvetítő jelzésekre (nagyra értékelő, vagy lekicsinylő kommunikációra). Anélkül, hogy tudatosulna bennünk, viselkedésünket, énképünket a többféle kommunikációs csatornán keresztül érkező pozitív vagy negatív megerősítések szerint alakítjuk.

Ez pedig egy blogról másoltam be, de szintén Lucadotól idéz.
Azért odaírhatta volna!
:P

Igazolás

 Tk. folytatom az előző bejegyzést, mert azt gondoltam, hogy a Római levél 5. részét fogom olvasni, és lenyűgözött.
Itt is kétszer előfordul a szerelem szó az 5. és a 8. versben. Ez a szó megmagyarázza, hogy miért tud újat mondani nekem ez a szakasz 350X is. ❤❤❤
Most mégis két másik szót húztam alá: a megigazulást (5,1) és a menetelt (5,2) - károliasan.

Megigazulás görögben:  δικαιόω  (dikaioó) - igaznak / ártatlannak / törvényesnek tart / tekint, annak nyilvánít; igazol
Menetel görögben: προσαγωγή  (proszagógé) 1) odavitel, csatlakoztatás; 2) megközelítés, odajárulás

Róma 5, 1-11 Most tehát Isten elfogadott bennünket a hitünk alapján. Ezért Urunk, Jézus Krisztus által békességben élünk[a] vele.  Jézus által kaptunk szabad hozzáférést Isten kegyelméhez, amelyben élünk. Örvendezünk annak, hogy reménységünk szerint részesülni fogunk Isten dicsőségében. De nemcsak ennek örülünk, hanem a megpróbáltatásoknak is, amelyeket ki kell állnunk. Miért? Mert tudjuk, hogy ezek türelmes kitartást fejlesztenek ki bennünk. A kitartás eredménye a kipróbált jellem, abból pedig reménység származik, ez a reménység pedig soha nem fog csalódást okozni. Hiszen Isten szeretete betöltötte szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka a számunkra.
Amikor eljött a megszabott ideje, Krisztus meghalt értünk, bűnösökért. Mi akkor még tehetetlenek voltunk.Nehéz lenne olyan embert találni, aki hajlandó lenne meghalni, hogy valaki mást megmentsen, még akkor is, ha az a másik igazságos. Egy jó emberért talán mégis vállalná a halált valaki, Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk.
Akkor most mennyivel inkább megmenekülünk Isten haragjától Krisztus által! Hiszen Isten már elfogadott bennünket Krisztus vére, vagyis a halála által. Amikor még ellenségei voltunk, Isten békét kötött velünk a saját Fia halála árán. Akkor mennyivel inkább megment bennünket Krisztus élete most, miután már békességben élünk Istennel! Sőt mi több, örülünk és dicsekedünk is Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által, aki békét teremtett köztünk és Isten között.

Szerelem

 Tegnap este a Bárkában páran összejöttünk, beszélgettünk az Efézus 1-ről és egyikünk felkapta a fejét a szerelem szóra, mondván, hogy sosem figyelt még rá fel.
2 alkalommal is szerepelt ebben a részben, de csak a Károli verzióban, a 6. és a 15. versben:

• Kegyelme dicsőségének magasztalására, a mellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben...
• Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket...

Ugyanezt használja Károli az Atyának a Fia iránt érzett mély kötődésére több alkalommal, lásd "szerelmes Fiam" szófordulat. Ez a szó költőien kifejezi azt a mély érzést, amit Isten táplál irántunk, mi Isten iránt, és a testvéreink iránt. 

A szerelem múlandó - mondják sokan.

Én nem gondolom ezt, mert sem a férjem iránt, sem Isten iránt nem múlik ez az érzésem.

Folyt. köv.

Az elveszett holmi

Alkalmam volt a napokban átélni az elveszett juh és drahma példáját így élőben, mert bizony eltűnt valami.
Kétségbeesetten kerestem, sok helyet feltúrtam érte napokig, mire végre megtaláltam. Fontos volt, hogy meglegyen, szükség volt rá.  Rendet raktam ott is, ahol nem szoktam, mert nagyon meg akartam találni. Összességében legalább 10-12 intenzív órát és pár álmatlan éjszakát fordítottam a keresésére, míg végül meglett.
A barátaim velem örültek.

Happy end.

Agapé

Mindig egyszerre szomorít el és egyszerre vidít fel a tudat, hogy így szeret.
Az én érdemtelenségem szomorít el és az Ő hozáállása vidít fel.

Péntekre kaptam

Kinek melyik a küzdelme

Mindenesetre nem könnyű a feladat.

Például

A héten többször is valahogy Jakab levele 5-höz lyukadtam ki legalább 5 irányból.

Tk. már tegnap meg akartam nézni azt az igét, hogy ne sóhajtozzatok egymás ellen, mert az Isten a bíró... (ez is abban van)

Na mindegy, ma megnéztem, így akadtam a "például" szóra.

ὑπόδειγμα  (hüpodeigma) 

- útmutatás, példa, minta
 Ha már itt tartottam, akkor már megnéztem, hogy mely helyeken szerepel a Szentírásban:

Ján 13:15 Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.
Zsid 4:11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
Zsid 8:5 Akik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, amint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, amely a hegyen mutattatott neked.
Zsid 9:23 Annak okáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.
Jak 5:10 Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak.
2Pét 2:6 És  Szodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak;

Éljen

Alázat

 Kóstolgatom a szót és nem ízlik, viszont arra is rájöttem, hogy valójában a mi felfogásunkban van a hiba ezzel kapcsolatban.
Az alázat nem egy pejoratív szó, csak mi sokkal többre tartjuk a büszkeséget.
 Jó nekem, hogy megaláztál - mondja a... ki is? Mondja ezt ... miért is? Mert mazochista? Nem, egyáltalán nem azért. Kikerestem. A 119. Zsoltár írója és a válasz a képen.
Ez egy hosszú zsoltár. A leghosszabb. Az alázatról szól.
Bingó!
Akkor lássuk, kik nem fogadják jó szívvel az alázatot?
Az istentelenek és a gonoszok.
Nem én mondom, hanem az Ige:

Róm 5:6  Mert Krisztus, mikor még erőtelenek voltunk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.

gonoszok - ἀσεβής  (aszebész) - tiszteletlen, azaz (kiterjesztve) istentelen, szentségtörő
A görög szó a σέβομαι (σέβω)  (szebomai szebó) - ból származik, csak egy fosztóképzővel látták el:
1) tisztel, becsül, csodál; vallásos tiszteletben részesít
2) participium: istenfélő

És Jézus előre feláldozta az életét értük. Értünk.