Jó kis gondolat

 Mit ad Isten?
Nehéz természetű felebarátokat.
...meg egy gondolatot Spurgeontól:

Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet.

Spurgeon (Szpördzsön) közel kétszáz éve élt, de gondolatai a mai napig hallhatóak, olvashatóak.
Olyan áldott ember volt, aki valóban elvette Isten üzeneteit és továbbadta. Reformjai valószínűleg elsősorban saját magát érinthették, utána a többieket, talán ebben volt az ereje.

Kedvencek - mára

Sugallat

 Néha előfordul, hogy ébredéskor eszembe jut egy Ige töredéke. Ilyenkor gyorsan leírom, és kikeresem a Bibliából. Régen ez hosszasan, a konkordancia segítségével történt, ma csak beütöm a keresőbe, és kidobja a találatokat, úgy 5 másodperc alatt.

 A mai igerészek:

Hiszen maga Krisztus is meghalt egyszer a bűnök miatt. Az Ártatlan halt meg a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen benneteket. Az emberi testben meghalt, de a Szent Szellem erejében feltámadt. (1Péter 3, 18)

és a

Ez a mostani világ azonban elmúlik, és vele együtt az is, amit a hitetlenek kívánnak. Aki ellenben Isten akaratát viszi véghez, az örökké él. (1János 2, 17)

Nem fogom sokat magyarázni, mert nem is értem, de ami nekem most az olvasáskor felsejlett, az az, hogy:

Saját bőrünkön tapasztaljuk ennek a világnak a vonzását, de ellen kell tudni állni neki. Motivációnk ne az erőszak legyen, hanem inkább azzal a „gondolattal felfegyverkezve”, hogy Jézus többet szenvedett értünk - hogy mi most képesek legyünk erre.

Még a vezetésről

 Van egy régi sztori, mikor még ismerkedtem az új életbeli dolgokkal és az ima erejével.
Egy alkalommal valakiért imádkoztam az illető kérésére és az ő jelenlétében.
Állítása szerint megjelent egy füstfelhő, amit én a becsukott szemem mögött nem láttam. Ő teljesen objektív okokat keresett a jelenség mögött, de nem talált. Mikor mindezt ima után elmondta, én nagyon megrémültem, de neki nem mutattam. Úgy tettem, mintha ez egy mindennapos dolog lenne, de belül bevallom rettegtem...
Kértem később az Urat, hogy mondjon már valamit erről, nem-e valami ördögi dolog áll emögött.
Mit ad Isten, másnap Győző bácsi nem a kivonulásról prédikált? Pontosabban arról, hogy hogyan vezette az Örökkévaló füst és tűzoszlop képében a népét.

Vezetve, de nem megvezetve

Egy pár gondolattal előbb is írtam a halálról.
Nem a testi halálról és nem is arról a halálról, ami a szellemünkben következik be az Istentől való elszakítottság miatt, hanem arról, amit magunk választunk: a lelki halálról. Amiről Pál úgy beszél, hogy mindent kárnak és szemétnek tart... Ez az, amiről Jézus azt mondja:

Aki meg akarja tartani az életét, az elveszíti, aki pedig elveszíti énértem, az megtalálja...

Tozer így ír erről:

 Akkor most pedig egy másik gondolatkör arról, milyen, ha Isten Szelleme VEZET:
A Galata 5-ben találkoztam ezzel a szóval tegnap és megragadt a gondolataimban, gondoltam megnézem, hol írja még az Újszövetség ebben a szóösszetételben.

Gal 5:18  Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.

vezérel: ἄγω  (agó)
1) vezet, irányít, kormányoz, 2) magával visz, elvisz, 3) elvezet; elővezet (letartóztatottat), 4) (időt) eltölt, 5) megy, halad, Etimológia:  alapszó

Jézust is vezette:

Luk 4:1  Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatért a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába

És ettől Isten fiai (és lányai) leszünk:

Róm 8:14  Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

Istenem, add, hogy Tőled kérjünk és kapjunk vezetést! A Te jó Szellemed vezessen minket!
Ámen

Neh 9:20  És a te jó lelkedet adtad nekik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vontad meg szájuktól, s vizet adtál nékik szomjúságokban.

Zsolt 143:10  Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. 

Egy adminisztrátor halála

 Valaki megkért engem, hogy mondjam el, min
megyek mainapság keresztül. Szerinte építő lehet. Ehhez össze kell szednem a gondolataimat, és hol máshol készítenék jegyzetet, mint itt, a blogom lapjain.
 Egy ideje belekényszerültem egy olyan kapcsolatba, amit a hátam közepére sem kívánok.
Nap-nap után kihívások elé állítja a hitem, az örömöm, a békességem. Megmér engem, én pedig sokszor elbukom ebben, mer' az illető:

1. ilyen,
2. olyan,
3. amolyan,
4. nem mellesleg pedig Jézus az életét adta érte.

Klassz lenne mindig arról beszámolni, hogy hi-hi-hi, ha-ha-ha, szép az élet tillárom, de nem mindig tudok.
Jelentem, engem kimozdítottak a komfortzónámból. Ez konkrétan azt jelenti most, hogy nem mindig van összhangban az Ige és a hétköznapok. Vagyis ha Isten azt mondja, hogy ...szeretni felebarátunkat többet ér mindenféle áldozatnál", én pedig nem élem meg, akkor hiába rojtozom itten a számat. Ott egy bazi nagy szakadék köztem, és közte. Jézus valóban őszinte volt nem kertelt, de az életét nem az igazakért tette le, hanem a bűnösökért. Az ilyen, olyan, amolyanokért.
A címben az "Egy guru halála" c írásra utaltam. (a linken olvasható)
Ez egy guru esetében teljesen érthető is, hogy meg kell halnia szellemi értelemben, na de egy adminisztrátornál????
Jézus mondja:

Aki nem veszi fel a keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó hozzám.

Keresztény emberként aki kicsit tájékozottabb a kérdésben, tudja, hogy Jézus követésére vagyunk elhívva, és bármennyire fáj is, ebbe a kereszthalál is beletartozik.

Idézet a könyvből:

De van mód a bűn legyőzésére Jézus Krisztusban. Tozer nagyon jól kifejti ezt írásaiban. „Voltak olyanok, akik azt gondolták, ahhoz, hogy más úton járjanak, arra van szükség, hogy szakítsanak a társadalommal; így megtagadtak minden természetes emberi kapcsolatot, arra törekedvén, hogy halálba adják a testet... Nem igeszerű azt hinni, hogy a régi ádámi természet ilyen módon legyőzhető.... Annak semmi sem elég, ami kevesebb, mint a kereszt. ...üdvözülni akarunk, de azt akarjuk, hogy Krisztus végezze el mindazt, ami a halálhoz tartozik... Királyok maradunk az emberi lélek kicsiny királyságán belül, és Cézár minden büszkeségével viseljük hamis koronánkat... Ha nem akarunk meghalni, akkor... meg nem feszített testünk megfoszt bennünket a szív tisztaságától, jellemünk krisztusképűségétől, szellemi látásunktól és a gyümölcsöző élettől."*

* A.W. Tozer: The root of the righteous. (= Az igazságosság gyökerei. Harrisburg, PA: Christians Publications, Inc., 1955) 65-66. old.

Semmit sem...

Tegnap hallottam ezt a mondatot és eléggé megnyugtatott.
Nekem időnként kiesnek a pikszisemből az emberek, főleg, ha akadékosak, beszólnak, netán betartanak.
Neki nem.
De az is igaz, hogy a teperés sem visz sokkal közelebb.

Szaranya?

 Lehet, hogy igazságtalan leszek, de kimondom: ma reggel majdnem eret vágtam magamon egy hazai nemistudomén kicsodát hallgatva.
Az illetőnek rengeteg óra tanítása van fent a neten, nagyon népszerű pszichológus. Tanít gyermeknevelés, és ilyesmi témakörökben.
Nekem szegezett egy csomó kérdést, amitől baromira bűntudatom lett.
Isten éltesse az illetőt, most nem nevezem meg.
Lehet, hogy még majd próbálkozom meghallgatni őt, amúgy mondott jó dolgokat is. Persze, csak akkor használható, ha nem ástam el magam élve a szavai nyomán.
Csak egy párbeszéd ugrott be a gazdag ifjú történetéből, ami a tanítványok és Jézus közt zajlott:

Kicsoda üdvözülhet tehát?
Ami embereknél lehetetlen, az Istennek lehetséges.

Éljen Isten!

Helyén kezelve

Valaki mindig magához hasonlít mindent.
Nekünk egy jobb alternatíva kínálkozott, így helyére kerülnek a dolgok.

• ha elszálltunk, helyrebillenhetünk,
• ha szeretetlenek vagyunk, észbekaphatunk,
• ha irgalmatlanok lennénk, láthatjuk Ő mennyire irgalmas,
• ha alulértékeljük magunkat, Ő tanít az értékeinkről,
• ...

2 Kor 10,12

Megújuló energia

Ha már nincs reményem magamban,
Ha szörnyen csalódott vagyok,
Ha nem érzem, hogy bármi változna bennem,
Ha nem adnék magamnak új esélyt,
Ha nem érezném, hogy van miért...

...Ez az Ige felemel és tovább visz:

És ha ez még mindig kevés ok lenne a változni vágyásra, itt van még egy:
...mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. (1 Pét 2,3)

Megbocsátás

Pár napja a Napiremény blog a haraggal, engesztelhetetlenséggel foglalkozik.
Bizonyára nagyon sarkalatos kérdés és mindig felbukkanó dilemma ez, mivel emberek vagyunk.
Az ezzel kapcsolatos bölcsesség gyakorlására nekem is mindig van lehetőségem.

A neheztelésről

Tegnap Győző bácsi valami nagyon furcsát mondott.
Azt, hogy akinek a testvérével van baja, annak Istennel van baja.
Mindez Káin és Ábel történetével megspékelve nagyon érdekes volt, tegnap ugyanis róluk tanítottam a gyerekeknek.

Reggel

 Szeretem, ahogy a reggeleim Istennel indulnak. Megfőzöm a kávét, beburkolódzom egy meleg takaróba, felveszem az olvasó pózom és elkezdem olvasni az aktuális szakaszt a Bibliámból és várom, hogy mivel hat ma a szívemre? Péntek reggelenként mindez közösséggel is meg van toldva, mikor néhány Lídiával karöltve teszem mindezt. (Na jó, akkor már nem pizsiben és takaróval, párnával körülbástyázva.)
Így volt ez minap is, és ahogy olvastuk az Igét, kezdett előttem kibontakozni egy kép.

Máté 10:16 Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.

Ez itt nekem azt jelenti, hogy nem feltétlenül könnyű nekünk a más-ívásúakkal való együttlét.

Kol 3:15 A Felkent békessége legyen a versenybíró szívetekben. Erre a békességre hívtak el titeket egy testben. Hálásak legyetek!

Ez itt azt sugallja, hogy a velünk egy-ívásúakkal sem mindig sétagalopp.

Gal 6:1 ... De tartsd magadon a szemedet, hogy te ne juss szintén kísértésbe!

És végül, hogy magunkkal sem egyértelműen könnyű.
...
Ezek a mondatok ötlöttek fel bennem. péntek reggel és ma, ismét készülve a lurkókkal való foglalatoskodásra, Káin és Ábel történetét olvasva.
Isten korlátok közé terel minket a saját érdekünkben, hogy ne járjunk úgy, mint Káin. Nem szabad saját magunk, vagy mások jóságában bíznunk, csak Istenében. Mindehhez segítségül ott van bennünk Isten Szelleme és az Ige.

Nem hagylak Titeket árvákul...

Szösszentem

 Jákob és Lábán története került sorra az olvasónapló megírásához az 1 Mózes 31-ből.
Nem először történt meg, hogy két ember között Isten koordinálja a békekötést, illetve a szövetséget.
Egy mondat kiugrott a többi közül, különösen a Károliban:

49 Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk!

Ez a kis szösszenet ugrott be régebbről.