Bárka, péntek este

Eljutva a Bárkába, a képen látható Ige szólított meg a minap. Ezzel kapcsolatos gondolataim és kérdéseim:

• Kik a megfáradtak?
• Van olyan ismerősöm, aki sokat akarna velem beszél(get)ni, de vajon akarja-e hallani, amit az Úrtól kaptam?
• Jó lenne, ha mindig tudnék kapni és adni!

A Reménység Istenének királysága

Ötös lett a bibliaolvasó naplóm, hurrá!
:)
Más: Mai bónusz (magyarul nem előírt) igeolvasásom nagyon megmozgatta az éppen nem hivatalos elmélkedésem.
Sz'al:

Róma 15,13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.

Hát ez annyira, de annyira összetett áldás! Lássuk miről is szól:

• A mi Istenünk a reménység Istene.
• A hitben van öröm és békesség. Itt jegyezném meg, hogy a Róma 14, 17 is említi... Mármint, hogy Isten Országa/királysága (...) igazság, békesség és Szentszellem által való öröm. 
• A Szent Lélek/Szellem ereje által bőségesen lehet reménységünk.
• Ha hiszünk, lehetséges.

Még egy kis Péter levele, avagy életvezetési tanácsok

Minden...

Régen látogattam el a Bárkába péntek este, de most sikerült. A felolvasott versekről és az utána elhangzó beszélgetésről ezek a gondolatok moccantak meg bennem:

 Ef 6, 13 Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.

Továbbolvastam:

Ef 6, 18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván (virrasztva) minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.

• minden imádság,
• minden időben,
• minden állhatatosság,
• minden szentért. 

Nekem, aki viszonylag sokszor kelek korán, nem is annyira furcsa ez a virrasztás dolog. Mondjuk az is igaz, hogy korán fellövik a pizsamámat.

:) 

Így együtt, a most olvasott és tanulmányozott 1 János 5:13-21-gyel elég hangsúlyos.

Mai inspirációk

Akarposz

A 2 Péter 1-nél tartok az olvasónaplóval.
Volt néhány szó, ami kiugrott elém a szövegből, ezért megnéztem a görögben:

• bőség a 2. versben - πληθύνω  (pléthünó) 1) növel, gyarapít, sokasít, sokszoroz, 2) passzív alak: sokasodik, gyarapodik, szaporodik
• gyarapodik a 8. versben - πλεονάζω (pleonadzó) 1) megsokasít, megsokszoroz 2) bőven van, túlhaladja a mértéket 3) bővelkedik; növekedik
• gyümölcstelen a 8. versben: ἄκαρπος (akarposz) - terméketlen, gyümölcstelen; meddő, haszontalan, eredménytelen

A növekedés fogott meg ebben a részben. Az, hogy mi, akik már belekóstoltunk a keresztény élet örömeibe, győzelmeibe, nem ragadhatunk le egy szinten. A második versben a bőség, a nyolcadikban pedig a gyarapodás fejezi ki azt, hogy nem stagnálunk. 

A gyümölcstelenség lehetősége pedig elborzasztott.

Ennyi helyen fordul elő a szó az Újszövetségben és ebből párat kiemeltem: 

1. Máté 13:22 Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az igét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem.
2. Márk 4:19 De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz.
3. 1 Korinthus 14:14 
4. Efézus 5:11 
5. Titus 3:14 Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
6. 2 Péter 1:8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
7. Júdás 1:12 

Egy régi

Terheink / törekvéseink

Úgy szeretem az Isten beszédeit!
Mai:

1Pét 5:7  Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

• Először is : minden. Ez azt jelenti, hogy az összeset. 
• Másodszor gondotokat: μέριμνα  (merimna) 1) aggodalom, gond, aggódás 2) gondoskodás, törekvés - Itt meglepett, hogy még a törekvéseinket is jelenti a szó.
• Harmadszor vessétek: ἐπι(ρ)ρίπτω (epirriptó) - rádob, rávet
• Negyedszer - gondja van.  - Ez ennyit tesz: μέλω  (meló) - gondja van rá, fontos neki, törődik vele
 

Sokszor segített már ez a vers nekem, mikor éppen magam akartam hordozni egy-egy nehéz terhet.

Bibliaolvasás

 Most, mikor a beadandó dolgozatok szabják meg a Bibliaolvasási szokásaim nagy részét, bár keretek közé szorítva érzem magam, mégis tudom, hogy Isten hozzám szól minden szóból és ez csodálatos.
 Enyhe krízis van a családban, tehát van miről kikérni a véleményét és ő adja is.

Mai szakasz: 1 Péter 1:22-2:12, - a linken 3 féle fordításban, de még Csia bácsit fordítását idemásolom:

Miután lelketeket az igazságnak való engedelmeskedésen át szent tisztasággal megtisztítottátok arra, hogy a testvéreket képmutatás nélkül kedveljétek, szeressétek egymást szívből, megfeszültén, miután újra születtetek, éspedig nem rothadó magból, hanem az Isten élő és megmaradó beszédén keresztül.  „Mert minden hús olyan, mint a fű; annak minden dicsősége olyan, mint a fű virága: elszárad a fű, lehull a virága, de az Úr beszéde örökre megmarad!" Ez [az örökké megmaradó beszéd pedig ugyanaz, mint] amelyet nektek örömüzenetül hirdettek. Vessetek hát félre minden gonoszságot, minden ármánykodást, képmutatóskodást, irigykedést, mindenféle megszólást, és most született csecsemők gyanánt a csalárdságtól mentes Ige tejére vágyakozzatok, hogy általa növekedhessetek, amíg majd megmenekültök, ha ugyan ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok Őhozzá, mint élő kőhöz, akit emberek a próbán elvetettek ugyan, de aki Istennél kiválasztott, megbecsült. Ti is, mint élő kövek épüljetek szellemi házzá, szent papsággá, hogy olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel, melyeket Isten a Felkent Jézuson át szívesen fogad. Hiszen az írás is ezt tartalmazza: "íme kiválasztott követ, megbecsült szegletkövet helyezek el Sionban, aki hisz benne, meg nem szégyenül." Tiétek a tisztesség, a hívőké; az engedetleneknek ellenben a kő [jut], melyet az építők a próbán elvetettek, de amely szegeletkővé lett, ütközés kövévé, botlás sziklájává. Engedetlenségükben beleütköznek az Igébe, amire rendeltettek is. Ti ellenben választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép [vagytok], hogy annak erényeit hirdessétek, aki titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára elhívott. Ti egykor nem voltatok nép, most Isten népe vagytok, egykor könyörület nélkül éltetek, most könyörületet nyertetek. Szeretteim, kérlellek titeket mint jövevényeket és zarándokokat, hogy tartózkodjatok a hús kívánságaitól, melyek hadat viselnek a lélek ellen. Nemesen forgolódjatok a nemzetek között, hogy amiben gonosztevőkként szólnak meg, abban a meglátogatás napján nemes tetteitek szemtanúiként dicsőítsék az Istent. Most éppen meglepett, az a 2. rész 2. verse körül, (Csiában aláhúztam), hogy kitételként, vagy inkább következményképp írja a növekedést és a megmenekülést. Vagyis amíg meg nem menekülünk, addig Isten beszédéhez igazodva járjunk el vitás ügyekben. Mindez Károliban annyira nem jött ki. Hol vannak a kötelek? Egy régi, Isten hangjáról Rhema Kicsoda az az Isten?

Egy tegnapi beszélgetés margójára

Adott esetben a házban levő felső szintű vezetőről van szó.
Mikor két tekintet összevillan, akik amúgy nem szoktak beszélni, de világosan érezhető, hogy Jézusról van szó. Beszélgetőpartnerem az életidő végességét emlegeti.
Én erre azt válaszoltam, hogy készen kell lenni.
Ő még nem szeretne... - teszi hozzá.
Részemről még annyit mondtam, hogy mire kell, készen leszünk.
De lehet, hogy egy héten belül egy balesetben meghalunk - mondja
És az Úr pontosan tudja, hogy ez mikor van.
Meglepő szituáció. 5-6 mondat, nem több és fürkészve figyeljük a másik reakcióját.
(...)
Aztán ma reggel az 1Péter 1-et olvastam - véletlen.
Ez fogott meg a leginkább belőle:

Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendõ, de tûz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsõségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.

Élő víz...

Nem először - és hiszem, hogy nem is utoljára töltött el csodálattal az én Istenem Beszéde.
A Márk 11-et olvastam, és mint annyiszor, most is volt olyan újdonság benne, amire eddig még soha nem figyeltem, mégpedig:

• A bevonulós sztori, a csacsival - 3. vers -  Ha valaki megkérdezné: »Miért viszitek el?«, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de hamarosan visszaküldi.

Ebben kettő új mondanivaló volt számomra: Az egyik, hogy az Úrnak szüksége volt, a másik, hogy vissza fogja adni.

• A bevonulás maga és a ruhák leterítése egy királlyá avatási szertartás része. Ezt akkor értettem meg pár éve, mikor a 2 Kir 9, 13-ban Jéhut villámgyorsan királlyá avatták.
• Vissza a Márk 11-hez. A fügefás dolog. - 12. vers. Megéhezett - ez is egy szükség. + 13. vers - Talán találhat valamit rajta...  - Aztán ezt az egészet a hit erejének igazolására hozza fel, mint bizonyítékot.
• 2X nézett be a templomba. A második alkalommal borogatott.

Itt meg is hallgatható a rész.

1 János 1, 9

Néhány nappal ezelőtti inspiráció az 1 János 1. leveléből.

Lehet egy ember angyal?

Jó kis teológiai kérdés, de miért is teszem fel?
 Tudta, hogy feladatot ad neki itt az Úr - mondja újdonsült barátom, mikor nemrég beszélgettünk. Kb. 3 perc alatt közös nevezőn voltunk. Hívő - én is.
Más felekezet - mit bánom én. Mintha ezer éve ismerném...
Elkezdtünk egy együtt imádkozós projektet és tényleg hatalmas erők moccantak. szinte az Apcselben leírtak szerint.
A mostanság pislákoló erőm újraéledt és valószínűleg ez az Ördögöt sem hagyta hidegen. Akikkel nem tudtam mostanában mit kezdeni, vagy épp szeretni, megáldottuk és láss csodát: kapcsolódási pontok létesülnek és szeretetszikrák gyúlnak.
Most, mikor nehézségeim lettek, annyira világos lett számomra, hogy ez megint az az eset, amin már nem először töprengtem el:
Jézus megkísértése a pusztában. Durva szituációk egymás után. És utána angyalok szolgáltak neki.

Azt gondolom, velem is így történt, csak én nem voltam olyan megkísérthetetlen, mint Ő. El is bőgtem magam rendesen. A hálától. Most is, ahogy leírom, belesajdul a szívem.
Ezt az imatársat kaptam Istentől.
Ő készítette oda.
Előre. Mert tudta, hogy egyedül nem bírnám.
Köszönöm Istenem!


Néha fáj...

Kedvelt

 Azt gondoltam egész jól vagyok és nincsenek különösebb gondjaim egy sarkalatostól eltekintve, amit most nem részleteznék.
Elkezdtem a Miatyánkot és eszembe jutott egy pár dolog, amiért bocsánatot kell kérnem és ismét pár, amit meg kell bocsátanom.
Aztán az az Ige jutott eszembe, ami a Filippi 4, 3-7-ben van:

Mindig örüljetek az Úrban! Újra mondom: örüljetek! Mindenki lássa meg, hogy szelídek és kedvesek vagytok! Közel van már az Úr! Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van! Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Ez alapján mindegyiket odatettem az Úr elé...

Az ember - mint Isten gondolata

Érdekes gondolat...

Ma, reggel, amikor összegzem a csapat kamaszlánnyal töltött rövidke időt, megint elkezdtem nevetni a poénjaikon. Igen, néha karikírozzák a gyülekezetet. Senki ne botránkozzon meg, de néha van mit.

Mondom nekik, hogy találtam a Youtube-on egy zumbás csapatot, akik keresztény zenére zumbulnak. és nagyon helyesek.
Aszongya az egyik kiscsaj, hogy "Ha keresztény, akkor biztos nem rázza a mellét. " Erre a másik: "Biztos van egy Ige, valahol a Mózes könyvében, hogy Ne rázd a te mellkasodon lévő zsírzacskókat..."

Nagyon röhögtünk.

:)

Itt akkor következzen egy régebbi Eichorn napi szösszenet.

Az ember - mint Isten gondolata
Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, ó Isten! Mily nagy azoknak summája!
(Zsoltár 139, 17)

A zsoltáríró a teremtés alkotásaiban Isten testet öltött gondolatait látja. Minden egyes teremtett dolog Isten egy-egy gondolatának kifejezője. Milyen üres és sivár is e világ a hitetlen ember szeme előtt. A balga ember nem tudja, nem érti Isten gondolatait (Zsolt 92, 7); úgy látja, hogy a vaksors ural mindent és érzéketlenül megy el a teremtés csodái mellett. Csak a hívő ember előtt nyer mélyebb értelmet minden.
A zsoltárírót különösen az ember, a teremtés e legnagyobb csodája foglalkoztatja. Ellentétben a nemekbe és fajokba sorolható állatokkal és növényekkel, minden egyes ember Istennek egy külön, testet öltött gondolata. Mint ahogy a sok millió ember közül minden egyesnek sajátos és a másokétól különböző arcvonásai vannak, így minden egyes lélek is a Teremtő külön pecsétjét viseli magán. Persze a bűn ezt az isteni pecsétet eltorzítja, letörli. Hasonlóvá válunk a sokat forgatott pénzdarabokhoz, melyeken a kép elmosódott és a felirat olvashatatlanná vált. A legtöbb ember már csak azért sem őrzi meg eredeti, isteni vonásait, mert másokhoz idomul. Így lesznek eredeti egyéniségüket elveszített tucatemberekké.
Sok hiba esik a nevelés és az emberek kölcsönös egymásra való hatása tekintetében is. Nem vesszük figyelembe kinek-kinek sajátos jellegét. Szeretünk mindent és mindenkit egy kaptafára húzni. Pedig nevelni annyit jelent, hogy Isten gondolatát ragadom meg, ismerem fel a másikban és minden más mellékestől eltekintek. A lelkét akarom kiszabadítani a bűn romhalmaza alól. Minden egyhangúság és egyformaság a bűn következménye.
A Szentlélek mindig valami eredetit alkot. Mindenkivel különleges módon bánik. Teljes kibontakozáshoz akarja segíteni az emberben elrejtett isteni gondolatot. Isten gyermekeit az Ige drágakövekhez hasonlítja (Zak 9, 16; Jel 21, 19), melyek csiszolás alá kerülnek, hogy sajátos ragyogásuk és színük jobban érvényesüljön. Közben érdességüket és kellemetlen éleiket is elveszítik. Így veszi a Szentlélek munkába az embert, kihozva belőle az isteni tervet. Ki akarja ábrázolni bennünk Isten vonásait, hogy az ő dicsősége ragyogását sugározzuk. Bízzuk magunkat egészen a Mester kezére és ne rontsuk el ellenállásunkkal bennünk végzendő munkáját!

Ha már karikatúra...

Egy szép dal - reménységül

Rókák és magaslatok

  Érdekes párhuzamot találtam Ászá királynál a magaslatok meghagyása + Benhadáddal való szövetség és a rókák a szőlőben / Énekek Éneke között.
2 Krón 15: 16-17 Ászá király még saját anyját, Maakát is megfosztotta az anyakirálynői méltóságtól, mert Maaká egy utálatos bálványt állított fel Asera tiszteletére. Ászá kivágatta ezt a bálványt, összetörte és megégette a Kidron-patak völgyében. A magaslatok ugyan megmaradtak Izráelben, Ászá szíve azonban tiszta volt egész életében.
2 Krón 16

Én 2:15  Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,; akik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.

Templom

 Elkésett dolgozatomat bütykölöm, de ha valamit, hát ezt nem lehet összecsapni. Biblia olvasónaplót írok...
Soron következő szakasz volt a 2 Krónika 5, mikor Salamon már megépítette a templomot és éppen berendezik. Ezután egy "átadóünnepséget" szerveztek.

2 Krónika 5, 11-14.
A papok valamennyien megszentelték magukat, csoportbeosztásuktól függetlenül, ezért mind bemehettek a Szentélybe. Amikor pedig kijöttek onnan, az énekes léviták már ott álltak az oltár keleti oldalánál, és készültek az Örökkévaló dicséretére. Ott volt mind a három csoportjuk, Ászáf, Hémán és Jedútún vezetésével. Mindegyik vezető mellett felsorakoztak a fiaik és a rokonaik fehér lenvászon ruhákban, kezükben a hangszereikkel: hárfákkal, lantokkal és cintányérokkal. Mellettük állt még 120 pap is a trombitákkal. Az összes énekes és zenész egy szívvel-lélekkel és egymással összhangban dicsérte az Örökkévalót. Úgy hallatszott, mintha egyetlen ember énekelt volna. Amikor hálát adtak az Örökkévalónak; és dicsérték őt trombitákkal, cintányérokkal és egyéb hangszerekkel; és ezt az éneket énekelték:
„Jó az Örökkévaló! Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”. — akkor az Örökkévaló házát fénylő felhő töltötte meg. Az Örökkévaló dicsősége betöltötte Isten Templomát — annyira, hogy a papok nem tudtak a helyükre állni, és nem tudták a szolgálatukat végezni.

Egyszerűen gyönyörű lehetett ez az ünnepség. Olyan jó lenne ebben a felhőben lenni! Meglepett még a részben leírva – illetve a magyarázatban olvasva, hogy u.n. Hallél-zsoltárokat énekeltek. Lásd Zsolt 111–118 és 136. El fogom olvasni ezeket, ha lesz időm.

Egy kemény Zsoltár

Nem lennék annak az illetőnek a helyében, aki dalra fakasztotta Dávidot... Nagyon ki lehetett akadva.

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

109. Zsoltár

1 Istenem, hozzád imádkozom,
hallgass meg, ne maradj néma!
2 Mert az istentelen gonoszok ellenem beszélnek,
hazugsággal támadnak engem!
3 Gyűlölködő szavakkal támadnak,
ok nélkül vádolnak!
4 Ellenségeim lettek, pedig szerettem őket,
és értük imádkoztam.
5 Jóért rosszal fizettek,
jóságomat gyűlölettel viszonozták.

6 Ezt mondják rólam ellenségeim:
„Állíts fölébe bírónak egy gonoszt,
még védője is vádolja meg!
7 Bírája ítélje bűnösnek,
még imádsága is legyen hasztalan!
8 Életét rövidítsd meg,
és tisztségét más foglalja el!
9 Gyermekei legyenek árvák,
felesége jusson özvegységre!
10 Vándor koldussá váljanak gyermekei,
még házuk romjai közül is űzzék ki őket!
11 Hitelezők hordják szét vagyonát,
idegenek kapják meg minden tulajdonát!
12 Ne akadjon senki, aki segít rajta,
árváit senki meg ne szánja!
13 Pusztuljanak ki utódai,
s a következő nemzedék
a nevét is felejtse el!
14 Emlékezzen az Örökkévaló őseinek bűneire,
és ne bocsássa meg anyjának vétkeit!
15 Bűneik mindig legyenek az Örökkévaló előtt!
Még emlékét is törölje el,
16 mert nem akart senkin könyörülni,
egyre csak üldözte a szegény nyomorultat,
hogy megölje a megtört szívűeket!
17 Szeretett másokat átkozni,
ezért átkai szálljanak saját fejére!
Nem akart másokat megáldani,
hát maradjon tőle távol az áldás!
18 Átokba öltözött,
és úgy itta azt, mint a vizet.
Hát járja át testét az átok,
mint olaj a csontokat,
19 borítsa be, mint köpenye,
vegye körül, mint az öve!”

20 De én azt mondom:
Ez legyen a jutalma ellenségeimnek,
így bánjon az Örökkévaló azokkal,
akik vádolnak engem, és életemre törnek!
21 Te, Örökkévaló, Istenem, bánj velem úgy,
hogy nevednek dicsőséget szerezz,
szabadíts meg,
mert hűséges szereteted olyan jó!
22 Mint nyomorult koldus, olyan vagyok,
szívem is összetört!
23 Mint a megnyúlt árnyék este,
úgy járok-kelek, s úgy tűnök el.
Mint a sáskát elsöprik,
úgy engem is.
24 Térdeim remegnek a szomjúságtól,
testem is egyre soványabb.
25 Kigúnyolnak, akik csak látnak,
fejüket csóválják, ha rám néznek.
26 Segíts meg, Örökkévaló, Istenem,
szabadíts meg hűséges szereteteddel!
27 Hadd lássa mindenki, hogy te mentettél meg,
hadd tudják meg, hogy hatalmad segített!
28 Ha ők átkoznak engem,
fordítsd azt áldásra, Örökkévaló!
Ha ellenem támadnak, alázd meg őket,
én pedig, a te szolgád, hadd örüljek!
29 Ellenségeimet borítsa szégyen,
s gyalázatuk legyen a köpenyük!

30 Hangosan dicsérem az Örökkévalót,
hálát adok neki a sokaság előtt,
31 mert az Örökkévaló a szegény mellé áll,
és igazságot szolgáltat neki.

Van okom a hálára, mégpedig az új tollaim

103. Zsoltár
1 Lelkem, áldjad az Örökkévalót!
Egész valóm áldja szent nevét!
2 Lelkem, áldjad az Örökkévalót,
és ne feledd, mennyi jót tett veled!
3 Megbocsátja minden bűnödet,
kigyógyít minden betegségedből,
4 megmenti életed a sírtól,
körülvesz hűséges szeretetével.
5 Megad neked minden jót,
felékesít és megfiatalít.
Megújulsz, mint a sas,
mikor új tollakat növeszt....

 Az én új tollaim jelen esetben, amiért nagyon, de nagyon hálás vagyok:
Isten képes volt arra, hogy belülről megváltoztasson engem. Minap például úgy tudtam valakire nézni, aki sok bosszúságot okozott már, hogy semmi neheztelés nem volt bennem. Nem tudom mikor és hogy műtötte ki belőlem ezt a dolgot, de örülök. Viszont egy másik dolgot ültetett be a helyére, a szeretetet. Ennél nagyobb dolgot senki sem képes tenni. Nézem és hallgatom az illetőt és nem bosszant, hanem kedvem lelem benne.
:)
Van okom a hálára.

Bizalmatlanság

 Évekkel ezelőtt elkezdtem egy internetes portálon chatelni egy csapat "nemmondommegmilyen" felekezetű emberrel.
Vitás ügyek támadtak köztünk, és iszonyú erős rossz érzéssel "távoztam" a virtuális hadszíntérről. Talán ki is zártak.
Rosszakat mondtak valakikre, akiknek a munkáját én nagyon jónak tartom és nem tudtam szó nélkül nézni.
Most visszanéztem egy másik ugyanolyan felekezethez tartozó gyülekezet honlapjára, de hasonló rossz érzések kavarogtak bennem.
Rájöttem, hogy nem bocsátottam meg.
Ennyi év után?
Ez baj.
Ezen sürgősen változtatnom kell.