2015. szeptember 30., szerda

Mit ad Isten...

...csak jót.
:)
Nekiugrottam az első beadandó feladványoknak, amit az első negyedévre Bibliaolvasó lelkigyakorlat tantárgyból jelöltek ki nekünk. Nem kevés - 25 rész van feladva október közepéig, így mostanában ezeket veszem alapul a reggeli elmélkedéshez.
(Rossz lehet annak, aki nincs hozzászokva a bibliaolvasáshoz - több szempontból is.)
Ma a János 3-nak a második fele volt az egyik tanulmányozandó rész, és mi tagadás nem úgy ugrottam neki, mintha készítene nekem valami friss üzenetet. Persze, hogy újfent meglepődtem.
:)
Keresztelő Jánosról szól és ez ragadott meg különösen a 27. versből:
„Az ember a saját erejéből semmire sem jut. Csak annyit tehet, hogy elfogadja, amit Istentől kap ajándékba.
Hm, ez igaz.
És számomra ma ezt üzente:
Jánosnak is voltak tanítványai, akik kíváncsian faggatták arról, hogy mit szól Jézus munkásságához? Véleményük szerint csak úgy tódulnak hozzá az emberek.
  • János legjobb tudomásom szerint unokatestvére volt Jézusnak, mégsem érezte magát felhatalmazva a bratyizáshoz. 
  • Mély alázat volt benne Jézus iránt és úgy nyilatkozott, hogy még a saruja szíját sem méltó kikötni.
  • Szerinte neki lassan el kell tűnnie, míg Jézus felnövekszik.
  • Boldog, ha asszisztálhat neki a munkájában.
  • Alázat, alázat, alázat... - nem valami divatos kifejezés.  - Plusz még nem azonos az alázatoskodással. :)
Ekkor megnéztem azokat az apró betűs kis utalásokat és egy nagyon megrendítő Igére bukkantam:
1 Krónika 29: 14 ...mert ugyan ki vagyok én, és mi az én népem, hogy a magunk erejéből ajándékoztunk volna bármit is? Hiszen minden tőled jön, és csak abból adtunk, amit kezedből kaptunk! 
Így áldotta Dávid király az Örökkévalót.

2015. szeptember 25., péntek

Hegyi beszéd

Chambers 2. napja ír a hegyi beszédről (Máté 5) . Ez Jézusnak egy olyan tanítása, amit hallva mindannyian elgondolkodhatunk azon, hogy vajon képesek leszünk-e erre az önfeladásra valaha is.
Mivel nemrégen átolvastam, ezért felkeltette a figyelmemet Chambers tegnapi és mai fejtegetése.

Mindent egybevetve tetszett a megfogalmazása.

2015. szeptember 19., szombat

Kedvelt...

 Egy pár dolog igencsak megterhelt mostanság lelkileg, ennek ellenére tegnap mégiscsak komoly hálaadás töltött el iskolába menet. Egyszerűen csak örültem annak, hogy fél óra alatt jutok A pontból B pontba diákbérlettel, tömegközlekedéssel. Isten úgy tűnik ismer. Tudja, hogy mennyire elfecsérelt időnek tartom az utazást. Aztán az órák: Szuper órák bibliaolvasással, hívő tanárok és osztálytársak. Pont nekem való!
Ez az egész suli mizéria egy új fejezet az életemben tele ismeretlen tényezővel és rengeteg kérdéssel. Visszatekintettem az elmúlt hónapra, (sőt évekre), amikor még csak kósza, átsuhanó gondolat volt, hogy be kéne iratkozni valahova, mondjuk a Wesleyre de:
  • sokba kerül,
  • mi lesz az időbeosztással,
  • felvételivel,
  • munkahellyel,
  • családdal,
  • egyéb költségekkel,
  • érdeklődésemmel,
  • lustaságommal,
  • stb...
Mindenről gondoskodott az én Uram. Nekem már csak magamat kell hozzáadnom a projekthez. Nem a Wesley lett belőle félévente 170-ért, hanem a BTA állami finanszírozással, akkreditációval. A családom mérhetetlen támogatásaival, munkatársaim jóindulatával és segítségével.
Isten ismer, szeret, gondoskodik. Nem akármivel táplál, hanem hozzám illő eledellel.
Péld 30:8  A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illő eledellel.
Egy pár igen hangsúlyos szó mára:
  • KEDVELTJÉVÉ -חָסִיד  (ḥásíḏ):   hűséges, kedves, istenfélő, jámbor ember, szent, jámbor
  • VÁLASZTOTT - פָּלָה  (páláh): kijelölt, elkülönített, megkülönböztetett
  • MEGHALLJA -  שָׁמַע  (šámaʿ): hall, hallgat, figyel, törődik vele, megérti a hallottakat...
Ezek alapján bízhatok Benne, hogy azokat, amik most megterheltek és amivel kezdtem is az írást, szintén időben elrendezi - Ő aki kedvel, elkülönített, meghallgat.

Ez is tetszhet
Ez is jó +tapasztalás volt
+ ez is tetszhet

2015. szeptember 14., hétfő

παρίστημι παριστάνω (parisztémi parisztanó)

Hogy válaszolt Isten egypár kérdésemre, amit az előző előtti bejegyzésben tettem fel?
Reménykedem, hogy ezek által a sorok által.
Róm 12:1  Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
A címben is említett odaszánás görögben:
παρίστημι παριστάνω  (parisztémi parisztanó)
1) melléállít, odaállít, elévezet; előállít
2) odaad, rendelkezésére bocsát
3) bemutat (áldozatot)
4) bebizonyít
5) odaáll, melléáll; felkel, fellázad
6) megérkezik, odamegy
7) perfectumi alak: áll; jelen van

A Róma 6-ban 3X is megjelenik, a 13, a 16 és a 19-es versben.
Ez az odaszánás esetemben nem igazán könnyű, de hogy aprópénzre váltsam, annyi tesz most nálam, hogy

  • a családomnak jelen vagyok, ha leesik felveszem, ha kifolyik feltörlöm, ha éhes megetetem...
  • Hasonlóana munkatársaimmal kapcsolatosan, sőt, ha kiállhatatlan - szeretem. Jézus miatt.
  • Néha sütök nekik valamit.
  • Nem leszek enervált. - Különben érdekes, de ilyenkor nem is szoktam az lenni.
  • Sulira tanulok. Folyamatosan!
  • Ha barátom tanácsot szeretne kérni, rendelkezésre állok. Akár telefonon is lelkigondozom.
  • A nehéz kapcsolataimba kézen fogom Jézust és odaviszem.
Az, pedig, hogy mire vagyok képes, attól függ, hogy mennyire szántam oda magam, meg attól is, hogy magamban bízom-e, vagy Istenben.
Péld 3:5  Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

2015. szeptember 13., vasárnap

Suli


Ma mint újfent iskolás fogok tanítani egy csapat lurkót.
Ebben a státuszomban ismét átgondoltam a miérteket és a hogyanokat.
Az elhívást és a motivációt.
Jézus mondja több helyen is:
Máté 18:5  És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
Márk 9:37  Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott. 
Luk 9:48  És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött; mert aki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy. 

2015. szeptember 11., péntek

Tudom az utat?

Írok.
Mi mást tehetnék, mikor ilyen mélyen érint meg Isten beszéde?
Imádkozom és elmondom azt, amit nem értek.
Többedszer térek már vissza a János 14-re, ami talán valakinek az ABC-hez tartozik, de nekem most is, mint annyiszor kérdéseim vannak.
A 4. versben Jézus azt mondja:
És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok.
Nekem belesajdult a szívem és felmerült a kérdésem: Tudom az utat?
Meglepő módon a tanítványok is ezen kattogtak, és az ez erre való válasz rögtön ott is van:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni. Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és látjátok őt.”
Ezt a mondatot csak úgy lehet értelmezni, ha számolok Jézus sokoldalúságával és hogy mint út, egyenlő Isten hozzám intézett szavaival, tanácsaival.
És rögtön ezután csak úgy záporozott a többi kérdésem:
  • Jó úton járok? 
  • Egyáltalán hogy értsem ezt a mondatot? 
  • Mi van, ha eltévesztettem, ha bevállaltam valamit, amit nem leszek képes befejezni?
  • Mi van, ha félreértettem?
  • Hogy leszek képes a lusta fejemmel helytállni egy fősulin? 
  • Hogy teszek nyelvvizsgát?
  • Honnan lesz erőm, mikor a napi penzumot is hiányosan teljesítem?
  • Mi van ezekkel a menekültekkel?
  • Mikor kezdenek üldözni a hitem miatt?
  • Hogy fogom viselni?
  • Mi van, ha bántják a lányaimat?
  • ...
Tudok egy pár választ a szívemmel, pl hogy:
  • Isten nem a félelem lelkét adta, hanem az erő a szeretet és a józanság szellemét.
  • Aki fél nem lett teljessé a szeretetben.
  • Minden nap velem lesz.
  • Jézus él! 
El a követ...
Barát

2015. szeptember 3., csütörtök

Dicsőség


Reggel ennek a mondatnak a töredékeivel keltem:
Szolga-e Izrael, a vagy otthon szülött-e ő? Miért lett prédává? (Jer 2:14)
(Nem volt meg ilyen tisztán, csak mikor kikerestem....)
Végigolvastam a Jeremiás 2-t, és meglepett a tanácstalansága és szomorúsága. Isten itt azt mondja, Ő a dicsősége a népének (11.vers), akiből időnként nem kérnek az övéi.
Mennyi fájdalom van ebben a néhány mondatban:
32 Vajon elfelejtkezik-é a lány az õ ékszereiről; a menyasszony az õ nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
...Pedig nem is az ékszernek van szüksége arra, hogy felvegyék, ráadásul mennyivel szebb a menyasszony, ha felvette... Pár gondolat erről:
  • Nem akarok elfeledkezni az "ékszereimről" soha,
  • Én vagyok a menyasszony,
  • Tőle vagyok szép, díszes,
  • Akár mindennap lehetek ilyen gyönyörű...

Rendszerüzenet

  Frankó ki telefonom tisztítására letöltöttük a Clean-Master alkalmazást, ami egy memória & sebesség gyorsító és biztonsági/antivírus csomag. Aszongya a gyerek, hogy az jó lesz.

Ilyen üzeneteket küld:

  • 7 napnyi szemét gyűlt össze,
  • általános szemét ...MB
  • stb
Azon gondolkoztam, hogy ilyen a lelkiismeretünk és az Istentől kapott Szent Szellem is, hogy egyszerűen felismeri a lelassult rendszerünket, figyelmeztet, és aztán szétválogatva a szemetet kitakarít.