2013. május 30., csütörtök

Kézenfogva



Szeretem a zsoltárokat olvasni. Annyira szemléletesek.

Dávid a 25. zsoltárban többször is ír az Úr vezetéséről, meg arról, hogy mennyire segítőkész, ha hozzá megyünk.

9. Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.


tanítani a héberben  לָמַד  (lámaḏ), amit így lehet fordítani:
tanít, fegyelmez, kiképez,
tanul, megtanul, hozzászokik,
edz, hozzászoktat,
valamit kitanult, kiképzésen részt vett

Még az "alázatos" kifejezés tetszik itt nekem. Valami olyasmit sugall, hogy lemondok a saját okoskodásomról, a saját megoldásaimról. Néha, mert a körülményeim lemondattak róla, néha pedig, mert rájöttem, hogy sehova sem vezettek.
alázatos héberben: עָנָיו עָנָו  (ʿánájv ʿánáv)
elnyomott, szerencsétlen, nyomorult,
alázatos, szerény, szelíd.

Valami ilyesmit mondhatott Jézus is, amikor így nyilatkozott:
Máté 11:29  Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Vigasztaló, hogy tanulható...



2013. május 25., szombat

Lídia

Péntek reggel ezt olvastuk Lídián:
36. Zsoltár

A kép forrása:
http://myjesus.blog.hu/

2013. május 23., csütörtök

2013. május 19., vasárnap

Carl Eichorn: Üdvbizonyosság

Az üdvbizonyosság kincse (I.)


Meg vagyok győződve, hogy semmi nem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.

(Róma 8, 38. 39)


Sokan úgy vélik, hogy az ember nem tudhatja teljes bizonyossággal, vajon kegyelmet nyert-e vagy sem. Ha saját cselekedeteinket fogadjuk el alapul, nyilván soha nem jutunk el teljes bizonyosságra és soha nem kerülünk ki az állandó ingadozás állapotából.


Az ember csak akkor lehet biztos és szilárd a maga üdvössége felől, ha egyedül és kizárólag Jézus halálának és feltámadásának nagy isteni tetteire támaszkodik. Erre a megingathatatlan fundamentumra csak az tud ráállni, aki eltökélte, hogy minden felismert bűnével szakít, aki nem ragaszkodik többé a gonoszhoz s nem akarja mindenáron elhallgatni bűneit, melyeket lelkiismerete tár elé. Csak ha nem akarod belátni tévedéseidet és nem vagy hajlandó bevallani azokat, vagy ha titokban valami gonosz dolgot táplálgatsz magadban, vagy a testvéreiddel szemben megmaradsz a szeretetlenség és gyűlölet állapotában, akkor képződik majd egy fal Isten és közötted. Aki üdvbizonyosságra vágyik, ne vájkáljon többé lelkiismeretében s ne mindig csak a saját magatartását figyelgesse. Hitben álljon arra a kősziklára, azokra az ígéretekre, amelyek Krisztusban lettek igenné és ámenné.


Az üdvbizonyosság nem a magunk hűségén vagy a megszentelődésben való előhaladásunkon nyugszik, hanem egyedül és kizárólag Istennek a Jézus Krisztusban megmutattot nagy üdvtettein. Ez azonban nem mindig örvendező bizonyosság. Isten gyermekeiben nincs meg mindig az öröm érzése. A vidám hangulat gyakran vérmérsékletünkkel vagy jó idegállapotunkkal kapcsolatos. Testi vagy lelki betegségek erősen gátolhatják a kegyelmi állapot örömteli átérzését és nyomott hangulatot idézhetnek elő.


Restség, hanyagság, a testi bűnökkel szemben tanusított engedékenység csüggedtséget, levertséget idéz elő. A kegyelmi állapotból ezért még nem esünk ki. Isten nem vet el minket azonnal, különösen ha töredelmet, bűnbánatot tanúsítunk. De az ő tekintete mégsem tud jó tetszéssel megnyugodni rajtunk. Ez abban nyilvánul meg, hogy örömünk elhomályosul, eltompul. Isten kénytelen megfeddni minket s ezt úgy érezzük, mint lelkiismeretünk nyugtalankodását. Kegyelme azért megmarad, de többé nem tudunk annak úgy örülni, mint szeretnénk.


Az üdvbizonyosság kincse (II.)


Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem semmi más... nem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.

(Róma 8, 38-39)


Vajon szükséges és lehet-e nekünk is olyan bizonyosságunk, mint Pálnak volt? Feltétlenül! Sőt kell is hogy magunkban hordozzuk ezt a szilárd bizonyosságot a jelenre és a jövőre érvényes üdvösségünket illetően. Egyesek túlzásnak és elbizakodottságnak tartják ezt. Viszont éppen a refomáció derített fényt erre a tévedésre.


Senki nem juthat üdvbizonyosságra, ha nem törekszik komolyan arra. Hogyan lehetne valaki bizonyossá a bűnbocsánat elnyerése felől, ha még soha nem nyugtalanította az a kérdés: „Hogyan nyerhetem el Isten kegyelmét?" Csak amikor a lelkiismeret felébred és a lélek elé állítja bűneinek végnélküli sorát, lesz égetővé a kérdés: „ki biztosíthat engem arról, hogy eljuthatok bűneim teljes bocsánatára?" Csak amikor honvágy támad az atyai ház után a tékozló fiú szívében, jön elő a szorongó kérdés, vajon könyörületességre találhatok-e Atyámnál. De amikor ilyen kérdések vetődnek fel, akkor már megnyílt az Úr Jézus Krisztusban való hit útja.


A hit nem azt jelenti, hogy önmagunk cselekedeteire, imádságaira, komolyságára vagy buzgóságára alapozunk, mert az ilyen hitnek nem lenne szilárd alapja. Hitünk csak a Jézus Krisztus által szerzett megváltásra támaszkodhat. Isten nem azért szeret minket, mert mi szeretetre méltók vagyunk őelőtte. Ő Jézus Krisztusban fordul felénk. Ő az a szeretett Fiú, akin osztatlanul és maradéktalanul megnyugszik Isten jótetszése. Ő a tökéletes, engedelmes és igaz, s ha mi hitben ráhagyatkozunk erre a Megváltóra, akkor Isten tekintete jótetszéssel nyugodhat meg rajtunk is. Isten szeretete birtokába vesz minket, részünk lesz a bűnbocsánatban, melyet a kereszten hozott áldozat eszközölt ki. Ezt a szeretetet soha többé el nem ragadhatja tőlünk senki, a halál éppoly kevéssé, mint az élet. Csak saját bűneink következtében veszíthetjük el azt ismét. Bizonyosan tudjuk, hogy Isten mindaddig nem vonja meg tőlünk szeretetét, amíg minden egyes bukás után bűnbánattal visszatérünk hozzá, megragadva ismét a kegyelmet. Az a tudat, hogy Isten szeret minket, kimondhatatlanul gazdaggá tesz és nagy erőt ad. Különösen nehéz napokban és nagy nyomorúságok súlya alatt ez a bizonyosság segít minket győzelemhez: Isten szeret engem, az ő gyermeke és Jézus tulajdona vagyok!


Üdvbizonyosságunk gyümölcse


Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket.

(1 János 3, 14)


Keresztyén bizonyosságunk nem a magatartásunkon nyugszik, azonban életünk világos jel, amiből mi magunk és mások is felismerhetik, hogy Isten gyermekei vagyunk. Gyümölcséről ismerik meg a fát. Az Istenből való új élet az ő magasztalásában és a szeretetben lesz nyilvánvalóvá. Másképpen gondolkozunk, másképpen érzünk, akaratunk, törekvésünk egészen más, mint annak előtte. Az újonnan született ember nem lázad többé Isten ellen, hanem gyermeki engedelmességben él Atyja iránt. Kiváltképpen a szeretetben mutatkozik meg az, ha valaki Isten gyermeke.


A szeretet Isten legmélyebb lényege s nekünk is az az életelem, amelyben mozognunk kell. Ha szívből jól érzed magad Isten gyermekeinek a társaságában, akkor bizonyos lehetsz, hogy te is egy vagy közülük. A világ gyermekei rossz érzésekkel vannak a hívő emberek között, ami néha kifejezett ellenszenvvé fokozódhat. Azonban a szeretet nemcsak vonzalom a rokonlelkek felé, hanem annak tettekben is meg kell nyilvánulnia. Az a feladatunk, hogy olyanokat is szeressünk, akik inkább megszomorítanak minket vagy kifejezetten taszítótag hatnak ránk.


Ha valaki gyűlölködő és gyűlöletének szabad folyást enged, az nem Isten gyermeke. Lehet, hogy valamikor élete volt Istenben, de azt elveszítette, mivel szívét elzárta a másik ember előtt és sötét hajlamoknak adott helyet. De mindaz, aki Istentől született, többé nem tudja átadni magát a bűnnek s ha az elő is tör belőle, fájdalmat okoz neki; belső énjétől idegen már. Meg akar tőle szabadulni és teljes szívéből helyesen akar cselekedni. Isten gyermekeinek ezek a kétségtelen és bizonyos ismertetőjelei. Így tudják szívüket is lecsendesíteni, amikor az vádolni próbálja őket. Elmondhatják: Uram, te tudod, hogy szívem mélyéből szeretlek és semmi mást nem akarok, mint amiben te gyönyörködöl. Bizony még akkor is gyermeked vagyok, amikor saját szívem kérdésessé akarja azt tenni előttem (1 Ján 3, 19-20).

De azért a hamis üdvbizonyosságtól óvakodjunk! Ez rendszerint valami múltbeli élményen alapul csupán (keresztség, megtérés vagy valamiféle kegyelmi megtapasztalás). Nekünk itt és most kell Isten gyermekeinek letagadhatatlan ismertetőjeleit magunkon hordozni (1 Ján 2, 10).

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

2013. május 16., csütörtök

A hazugságról

Van olyan, hogy valami felett nem tudok napirendre térni,  mert egyszerűen nem értem, hogy mi szükség van rá.
Ilyen pl. a hazugság.
Görögben: ψεύδομαι  (pszeudomai)
1) hazudik, valótlanságot állít
2) megcáfol, meghazudtol; becsap
Ami igazából felháborít benne ha hívő ember szájából hangzik el.
A motivációjukat tekintve vsz. hogy minden embernél az önigazolást találjuk.
Valamit szeretnének

  • megkapni, 
  • megtartani,
amit Isten nem szánt nekik, vagy ha mégis, nem hazugság árán.
Két híres  eset jutott eszembe, mindkettő halállal végződött.
Az egyik egy ószövetségi szereplő - Dávid volt Bethsabé megtartása kapcsán (2Sámuel 11-12) , a másik két újszövetségi szereplő Anániás és Safira volt.
Apcsel 5: Volt egy Anániás nevű ember, aki feleségével, Szafirával együtt eladta valami földbirtokát. Az érte kapott pénz egy részét megtartotta magának, és ezt a felesége is tudta. A másik részt pedig elvitte, és átadta az apostoloknak. Ekkor Péter így szólt hozzá: „Anániás, miért engedted, hogy a Sátán betöltse a szívedet? A Szent Szellemnek hazudtál! Félretettél magadnak a pénzből, amit az eladott földért kaptál! Hát nem a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte kaptál? Miért tervezted ezt? Amit tettél, azzal Istennek hazudtál, nem embereknek!” Amikor ezt Anániás meghallotta, azonnal összeesett és meghalt. Akik csak meghallották ezt az esetet, mind nagyon félni kezdtek. Majd a fiatalok betakarták a holttestet, kivitték és eltemették. Körülbelül három óra múlva odament Anániás felesége is, aki még nem tudta, mi történt. Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyi pénzért adtátok el azt a földet?” „Igen, ennyiért”-válaszolta az asszony. Péter ezt mondta neki: „Miért egyeztetek meg a férjeddel abban, hogy próbára teszitek az Úr Szellemét? Nézz oda! Ott jönnek, akik épp az előbb temették el a férjedet, és téged is kivisznek innen!” Ebben a pillanatban az asszony is holtan esett össze Péter lába előtt. Amikor a fiatalok bejöttek és látták, hogy meghalt, őt is kivitték, és a férje mellé temették. Ezért az egész gyülekezet, és mindazok, akik meghallották, mi történt Ananiással és feleségével, megteltek istenfélelemmel.
Azt látom, hogy senki nem kérte ettől a házaspártól, hogy egy bizonyos istentiszteleti formát alkalmazzon, ők mégis fontosnak tartották, a maguk szintjén.
Ebből azt láttam meg, ha felajánlok valamit Istennek - neki semmi szüksége rá - akkor  nem árt ha tudom mindent lát és tud.
Anániás és a felesége lebecsülték Istent, a Szent Szellemet és a testvéreiket is.
Ezért gondolták, hogy így oldják meg, de nem működött az áldozatuk hazugságra alapozva.

2013. május 15., szerda

Botlás



Meglepett ez az ige, mert belenéztem a héber fordításba, és ott a megütközést így fordítja: botlást okozó tárgy, bűnre való csábítás, unszolás, ösztönzés.



162 Uram, beszéded olyan boldoggá tesz,
mintha nagy kincset találtam volna.
163 Gyűlölöm és utálom a hazugságot,
de szeretem tanításodat.
164 Minden nap hétszer dicsérlek
igazságos ítéleteidért.
165 Milyen nagy békességben és jólétben élhetnek,
akik szeretik tanításodat,
hiszen semmiben sem ütköznek meg.
166 Szabadításodra várok, Örökkévaló,
és teljesítem parancsaidat!
167 Lelkemben őrzöm bizonyítékaidat,
mert nagyon szeretem őket!
168 Követem utasításaidat, és megőrzöm bizonyítékaidat,
hiszen te jól ismered egész életemet!
169
Örökkévaló, hallgasd meg öröménekem,
és adj nekem bölcsességet, ígéreted szerint!
170 Hallgasd meg kérésemet,
és szabadíts meg, ígéreted szerint!
171 Hadd dicsérjelek teljes erőmmel,
mikor törvényeidre tanítasz engem!
172 Nyelvem a te szavaidat énekelje,
mert minden parancsod igazságos!
173 Segíts meg kezeddel,
mert elhatároztam, hogy utasításaidat követem!
174 Szabadíts meg, Örökkévaló,
mert tanításodban gyönyörködöm!
175 Elevenítsd meg lelkemet, hogy dicsérhesselek téged,
segíts engem ítéleteiddel!
176 Ha eltévednék, mint az elkószált birka,
jöjj, Uram, keresd meg szolgádat,
mert nem felejtem el parancsaidat!

2013. május 12., vasárnap

Határon innen és túl


"Isten országa"
Te a lakossághoz tartozol?

Már többedszer térek vissza ugyanahhoz a gondolathoz az Isten Országával kapcsolatban. 
  • Először is , hogy igazság, békesség, Szent Szellemtől jövő öröm - ezzel SZOLGÁLOM Krisztust? Szolgál görögben: δουλεύω  (dúleuó) 1) rabszolgának lenni, rabszolgasorban van, 2) szolgál
  • Másodszor, hogy három irányban hatnak,
  • Aztán pedig, hogy törekednünk kell rá.  Ez is érdekes. Nem csak úgy csücsülünk ott a langyosba', hanem törekszünk is.

2013. május 6., hétfő

Ki mondta le a vacsit?


Száz-tizedszer olvasom a nagy meghívásról szóló történetet (Lukács 14, 15-től) és azt néztem, hogy mi volt a közös azokban, akik nem jöttek el?
Most azt láttam, hogy semmi, de semmi nem hiányzott nekik...
Minek mentek volna, hiszen több érv marasztalta őket otthon, még éhesek sem voltak.

Ez is érdekelhet

2013. május 4., szombat

Na ki a király?

Jöjjön el a Te országod! - Imádkozza a kereszténység világszerte.
De mi a csuda az a "Te országod" - vagyis Isten országa?
Az újszövetség nyelvén a görögben: βασιλεία  (baszileia)
1) királyság, birodalom, ország
2) uralom, királyi hatalom

...Vagyis amikor Ő a király.

Én várom már, hogy az egész világon Ő legyen a király, de kicsit megelőzve ezt az időt már most uralkodóvá tehetem a saját életemben azzal, hogy követem az utasításait.

Aztán meg a másik kérdés: Mi az örök élet?
Jézus válasza:
János 17:3  Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

  • Kinek mutattam be már?
  • Valaki megtudta már általam, hogy jogosult lehet rá? 
Az Apostolok Cselekedetei könyvben leírja, hogy az Úr naponta szaporította a gyülekezetet újabb megtérőkkel. Igazából ma fel is tettem Istennek ezt a kérdést, hogy mit tettem eddig és mit tehetek ez ügyben?
Vadul melengetem a székem a gyüliben, ez OK?
Ezzel teljesítettem a küldetésem?